Földszinti bontás (4) - hogy néz(t)ünk ki?

No comment...

Földszinti bontás (3) - konyha és fürdő

Gyakorlatilag minden falat le kell bontanunk a lakásban, a külső- és a szomszédokkal határos falakon kívül, ezért nehéz szétválasztani, hogy épp mely helység neve alatt írjak az adott fal bontásáról. A konyhafalat a kisszoba felől kezdtük el bontani úgy, hogy először mindkét oldalról levertük a 2-2 cm vakolatot, persze kikapcsoltuk az áramot, mert ki tudta, hogy hol bukkannak majd elő kósza vezetékek.

Miután levertük és eltakarítottuk a vakolatos törmeléket, átütöttük felül egy helyen a falat és onnan szépen lefele és oldalra haladva visszabontottuk a falat és a konyhai kéményt is, ami már régen használaton kívül volt. Lesz helyette egy sokkal keskenyebb csatorna- és vízcső eltakarására szolgáló "oszlop" majd.

A konyhafal szétrobbantása után tovább haladtunk a kisszoba és az előszoba közötti falszakaszra, majd lassan eljutottunk a fürdőszoba és a spejz (eredetileg wc) falaihoz. Lebontottuk a fürdő és a konyha közötti falakat is, közben a gáz- és villanyvezetékeket rögzíteni kellett a födémgerendákhoz, hogy nehogy kiszakadjanak a helyükről. Kiszedtük a kádat is.

Ekkor már szerintem elértük azt, hogy:

NEKÜNK VAN A LEGNAGYOBB VÉCÉNK MA BUDAPESTEN!!! :-)

Itt ismét magukért beszélnek a képek, ilyen szépen nem lehet szavakkal leírni.

Földszinti bontás (2) - áthidaló beépítése

Sajnos erről nem tudok nagyon sokat írni, mert nem voltam jelen, amikor beszerelték. Annyi biztos, hogy a képen látható módon volt alátámasztva a gerendázat, a cserépkályha körüli keretet kiszedték. A vékonyabb vas, ami a födém alatt látszik egy 20-25 cm-rel, arról kiderült, hogy a ház vonórudja, amely összetartja a külső falakat, mivel ezeknél a régi házaknál még nem csináltak koszorút.

Abban egyeztünk meg, hogy a kiváltás 16 cm-es I gerendákkal fog történni úgy, hogy teljes keretet alakíttatunk ki a szakembereinkkel. A két függőleges lábat mélyen lefúrták és szorosan rögzítették acélékkel, illetve függőlegesen is több helyen a falhoz rögzítették. Ezután a felső, vízszintes gerendát felhúzták a helyére. Gyorsfogókkal a födémgerendákhoz fogatták, majd a két függőleges gerendához hegesztették.

A függőleges áthidalóra hegesztettek L vasakat, hogy a rátámaszkodó gerendák ne tudjanak oldalirányban sem elmozdulni és azokat az L vasakon keresztül meg is csavaroztuk.

Földszinti bontás (1) - cserépkályha és fala

Tudnunk kellett, hogy az a fal, amelyet most elbontásra ítélünk az egyetlen tartófal a lakásban, tehát nem szabadott csak úgy eltüntetni, mert akkor könnyedén a nyakunkban találhattuk volna az összes födémgerendánkat. Bármiféle bontási munkálat megkezdése előtt alá kellett dúcolni a gerendákat, melyet 3 db bérelt födémtámasszal és egy rajtuk végigfektetett fa I gerendával oldottunk meg.


Második lépésként le kellett takarnunk a cserépkályhát és a nagyszobai sarokszekrényt (amelyet hely híján nem tudtunk szétszerelni), hogy ne essen bántódásuk, hiszen csak az ajtókeret és a cserépkályha feletti falszakasz elbontása után tudtunk nekikezdeni magának a kályhának.

Amikor a falrészt lebontottuk, már csak az ajtókeret, a cserépkályha körülött lévő acélkeret és maga a kályha volt meg. Ekkor láttunk hozzá a cserépkályha szétszedésének, úgy hogy a kerámiaelemeknek lehetőleg ne legyen baja, mert később szeretnénk újraépíttetni a kályhát egy másik helyen, más formájúra. Nem volt nehéz a bontás, mert csak be kellett finoman spriccelni vízzel az illesztéseket és az agyag hamar elengedte.

Bonyolultabb, időigényesebb és piszkosabb munka volt azonban az elemek megtisztítása, mert a legtöbbe beleégett az agyag és még egy cserépdarab is, amiket hosszasabb áztatás után lehetett csak kiszedni és akkor a külsején lévő festékcseppek lekapirgálásáról nem is szóltam. A megtisztított cserepeket beszámoztuk és bedobozoltuk egy időre.

Kidöntöttük az ajtókeretet, kiszedtük az acél áthidalót, majd felszedtük abban a sávban a parkettát is, hogy a szakembereknek egyszerűbb legyen a dolguk a fal kiváltásánál.

Tetőfelújítás (3) - tetőfedés hódfarkúval

A hétvégi teljes kimerülés után végre fellélegezhettünk, hiszen eljött a várva-várt hétfő és megérkezett az ács-csapat, Sanyi, Jocó és Csabi.

Persze mindketten otthon maradtunk pár napot Tremmivel, hogy szemmel tartsuk (vagy ha kell verjük) az embereket, hogy mindent szépen, precízen csináljanak meg. Szerencsére korrekt csapat volt, nem beszéltek csúnyán, nem ittak alkoholt, mindig pontosak voltak és sosem jöttek be a házba kérdezés nélkül. Nem fogadtak el sem innivalót, sem kaját egyedül 1 csésze kávét reggelente. Ittak kávét reggel 7-kor, 10-kor, 12-kor ebédeltek, majd még egy kávé 2-kor és ezután fél 5-ig le sem jöttek a tetőről.

Eleinte nem volt szerencsénk, mert az első napokban esett. Hétfőn kb. 2 órát tudtak dolgozni, kedden kijöttek, vártak kicsit hátha eláll, de nem így lett majd elmentek... Utána viszont csodálatos idő lett, talán még túl jó is, mert száz ágra tűzött a nap és elég meleg lett a tetőn.

A srácok az udvar felőli oldalon kezdtek neki. Áthajtották az ideiglenes fóliát a túloldalra, majd alulról indulva felsimították a tetőfóliát a szarufára és 'bunyesszal' (odaütős tűzőgép) , majd az 5x5 cm-es ellenléccel is ráfogatták. A bramac tetőléceket is alulról kezdték el felrögzíteni, úgy hogy az ereszcsatorna tartóvasát és a madárhálót is ezalá rögzítették. Szépen haladtak felfelé úgy, hogy tartották azt a léctávolságot, amit az elején kiosztottak.

Majd jótt a tető másik oldala, illetve mindkét oldalon a vápa kialakítása az 5x10 cm-es pallókból. Amikor már a teljes tető fel volt lécezve, akkor mérték ki és vágták ki a tetőléceket az ablakok helyén. Érdekes látvány volt a tetőtérből, ahogy az árnyékok mozogtak és végül egy X alak lett hasítva a tetőfóliába... Tehát pár óra alatt bekerült a helyére mind a hat tetőablak, szépen kiszintezve, körbeszigetelve, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Ezután következett a leglátványosabb része a dolognak, maga a cserepezés. Először mindig kimérték, hogy hány cserép kell egy sorba és, hogy az utolsót mekkorára kell vágni. A ház szélétől kezdve rakták a cserepeket a vápa irányába, hogy a vágottak ott essenek egybe. Minden vágott cserepet rögzítettek dróttal és szöggel a cseréplécekhez. A cserepek közé felkerültek a fém hófogók, majd a végén szinte befejező akkordként a gerinccserepek is a helyükre kerültek.

Mi pedig annyira beleéltük magunkat a tetőfedésbe, hogy még annak melegében lecseréltük a sufnin is a cserepet, persze alkalmazva az ácsoktól tanultakat :-)

Tetőfelújítás (2) - bont az egész család

Szombatra virradt és a csapat készen állt a nagy munkára.

Hétfőre volt megbeszélve az ácsokkal, így volt mindössze 2 napunk arra, hogy az egész tetőszerkezetet - a szarufák kivételével - szétkapjuk...

Körülbelül 100 négyzetméternyi cserepet, bádogot, több mint 1 kilóméternyi tetőlécet kellett szögmentesítve (!) átcsoportosítanunk a tetőről a kert végébe. A fennmaradó faanyagot kezelnünk kellett gomba és rovarmentesítő szerrel.

Kisebb csapatokra oszlottunk, egyrészt mert így mindenhol elfértünk másrészt pedig így párhuzamosan több oldalon, többféle feladatot tudtunk ellátni. Az alapvető felállás az volt, hogy a fiúk fent, a lányok lent. Fiúk bontották a kéményt, majd a cserepeket, léceket és a pallókból előre összetákolt csúszkákon engedték le nekünk lányoknak. Mi pedig szépen hátratalicskáztuk és rendezetten felstócoltuk őket.

Nem volt sok megállás, szinte csak ebédidőben. Első nap az én anyukám hozott finom ebédet (paprikás krumplit savanyúval), másnap pedig Tremmi anyukája (pörköltöt kovászos ubival).

Itt most hagyom egy kicsit a képeket beszélni:

Tetőfelújítás (1) -Anyagbeszerzés

Eljött a június, ezzel pedig a nagy munkák szezonja...

Nem kellett sokat várni, mert 18-án pénteken korareggel megérkezett a cserép, amit sajnos csak az utcára tudtak letenni, mert a daruskocsi nem fért be a kertbe...

Innen kellett mindent szépen behordanunk, ehhez persze meg kellett bontani a raklapokat. Volt egy talicskánk és egy kskocsink és hat kezünk (Apuci, Tremmi és jómagam).

Eleinte nem is volt semmi gond, cipeltünk-cipeltünk, majd aztán elkezdett esni. Nem volt mit tenni, kénytelenek voltunk folytatni, mert délutánra vártuk a faanyagot, és az nem fért volna el sehol.

Épphogy befejeztük a cipekedést, elállt az eső...

Pihenni viszont nem sok időnk maradt, mert befutott a faáru. Kicsit kinyílt a bicska a zsebünkben a fuvaros stílusától.

Közölte, hogy ha bevisszük a fát a kertbe a helyére, akkor ő még a holnap esti meccsre sem fog hazaérni, ezért le kellett pakolnunk először a kert elejében, s így kétszer mozgatni mindent... persze nem is segített volna (pedig lapult a zsembemben egy kis kedvcsináló), lógott a cigi a szájából és maximum néha lábbal közelebb rúgta a gerendákat, de csak amiket már végképp nem értünk el... No mindegy, estére a fa is bekerült az udvarba és le is takartuk.