Eljött a június, ezzel pedig a nagy munkák szezonja...
Nem kellett sokat várni, mert 18-án pénteken korareggel megérkezett a 
cserép, amit sajnos csak az utcára tudtak letenni, mert a daruskocsi nem fért be a kertbe...
cserép, amit sajnos csak az utcára tudtak letenni, mert a daruskocsi nem fért be a kertbe... Innen kellett mindent szépen behordanunk, ehhez persze meg kellett bontani a raklapokat. Volt egy talicskánk és egy kskocsink és hat kezünk (Apuci, Tremmi és jómagam).
Eleinte 
nem is volt semmi gond, cipeltünk-cipeltünk, majd aztán elkezdett esni. Nem volt mit tenni, kénytelenek voltunk folytatni, mert délutánra vártuk a faanyagot, és az nem fért volna el sehol.
nem is volt semmi gond, cipeltünk-cipeltünk, majd aztán elkezdett esni. Nem volt mit tenni, kénytelenek voltunk folytatni, mert délutánra vártuk a faanyagot, és az nem fért volna el sehol. Épphogy befejeztük a cipekedést, elállt az eső...
Pihenni viszont nem sok időnk maradt, mert befutott a faáru. Kicsit kinyílt a bicska a zsebünkben a fuvaros stílusától.
Közölte, hogy ha bevisszük a fát a kertbe a helyére, akkor ő még a holnap esti meccsre sem fog hazaérni, ezért le kellett pakolnunk először a kert elejében, s így kétszer mozgatni mindent... persze nem is segített volna (pedig lapult a zsembemben egy kis kedvcsináló), lógott a cigi a szájából és maximum néha lábbal közelebb rúgta a gerendákat, de csak amiket már végképp nem értünk el... No mindegy, estére a fa is bekerült az udvarba és le is takartuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése