Wekerléről

Budapest XIX. kerületének a Nagykőrösi út, a Határ út, az Ady Endre út és a Bercsényi utca által határolt része.



A szabályos mértani alakú terület a középpontjában elhelyezkedő Kós Károly tér a telep főtere. Névadója tervezte a ma Székelykapunak nevezett erdélyi stílusú díszkaput. Jóbarátja, Zrumeczky Dezső tervei alapján készült el a jellegzetes nyugati kapu.  Ez az épület tükrözi talán leginkább a Kalotaszegről ihletett népi építészeti jegyeket. A teret az 1930-ban épült Szent József katolikus templom zárja le.


A XIX. század második felétől Budapest lakossága rohamos növekedésnek indult az iparosodásnak köszönhetően. Sokan költöztek fel vidékről új munkahelyeknek reményében. A lakásépítés nem tudott lépést tartani a kereslettel, hiszen a fizetőképesség alacsony szinten volt, így az államnak be kellet avatkoznia.

Wekerle-telep építése 1908-ban az akkori miniszterelnök, Wekerle Sándor kezdeményezésére indult meg Fleischl József építész javaslata alapján. Az első időszakban egészen az I. Világháború kitöréséig az oktatási intézmények, és a főbb hivatalok felépítésén volt a hangsúly, majd ezt követően került sor a lakóépületekre. A telepen 1007 házat építettek 1925. végéig összesen, amely összesen 4412 lakást jelentett. 2, 3 és 4 lakásos földszintes, valamint 6, 8 és 12 lakásos kétszintes épületeket terveztek. Ez a lakáselosztás meghatározóvá vált nemcsak a telep arculata, hanem a társas kapcsolatok kialakulásának szempontjából is. A kisebb utcákban földszintes beépítés szerint telepítettek házakat, míg a legszélesebb utakat emeletes épületek határolták.

A kisméretű telkeket eredetileg munkásoknak szánták. A telep létesítésének első évében kizárólagosan állami munkáscsaládok találtak elhelyezést. 1914-ben az addig felépített lakásoknak közel 25%-át már idegen üzemek, főképpen a telepről könnyen megközelíthető magángyárak munkásai, valamint a telepen alkalmaztatást nyert tisztviselők, továbbá üzletbérlők és az állami rendőrség tagjai foglalták el. Későbbi időkben jobbára csak a kispolgárság tagjai engedhették meg maguknak, hogy ide költözzenek.
Az egész telep megtervezésénél kiemelkedő fontosságú volt a környezetnek a közösség életére gyakorolt várható hatása.

 Hangulata ma is múltszázadi. Én csak úgy szoktam emlegetni, hogy egy kis nyugodt, csendes zöld sziget a nagyváros közepén. Nyugodtan ki lehet engedni a gyerekeket az utcára játszani, kerékpározni. Az emberek gyakran ismeretlenül is köszönnek egymásnak az utcán. Wekerlében még megmaradt az a varázs, ami a budapesti nagyvárosi rohanó életmódból sajnos (remélem nem örökre) kitörlődött, elveszett.

Hihetetlen, de itt valóban működik a 'Neighbourhood watch' azaz a lakók kérés nélkül is vigyáznak, figyelnek egymás tulajdonára, értékeire. Eleinte ez egy kicsit bizarr volt, de most már inkább örülök neki. Az utcákon nincsen szemét, az emberek rendben tartják a környezetüket, és nem csak a saját, hanem egymás környezetére is vigyáznak.

Wekerle mostani mércével mérve is kielégít szinte minden igényt, amire a mai embernek szüksége lehet. El sem kell hagyni a telepet, hiszen van piac, több kisbolt, posta, gyógyszertár, étterem, cukrászda, fodrász, fogás...stb. A "szinte" szó  arra utal, hogy az intimitás - ami manapság felértékelődött az emberek szemében - nehezebben kivitelezhető, mert a házak nagyon közel vannak egymáshoz, a szomszéd beláthat az ablakodon és a legtöbb háznál azalatt tud hátramenni a garázsához. A lakások közti falak (a külső falakkal ellentétben) nagyon vékonyak, 14cm + vakolat két oldalról, ennek megfelelően nem jó a hangszigetelésük. Az autó kérdés jó megoldása pedig még várat magára. Sok háznál már megépültek a ház mögött, a kert végében a garázsok, de ezeket a közös bejáró, vagy ház sarka miatt sok esetben nehéz gépjárművel megközelíteni.


Összességében egy nagyon kellemes, azonos jegyeket hordozó, mégis sokszínű, hangulatos lakókörnyezetet tudhatunk magunkénak.