Most arról az OSB-ből épült válaszfalról fogok írni, ami a két szomszédunk tetőterétől hívatott elválasztani minket. Jelenleg ezen dolgozunk hétvégenként apuval és Tremmivel. Az ötlet onnan adódott, hogy mi jóval magasabb belteret szeretnénk, mint amilyen a szomszédainknak van, illetve szeretnénk, ha a mi tetőterünkben kevésbé lenne meleg nyáron/hideg télen...Igen, először mi is arra gondoltunk, hogy a jelenlegi kb. 2,10cm-es gázbeton téglasort folytatjuk Ytong-gal, azonban ez a sok oszlop és szelemenfa miatt nem lett volna túl egyszerű. Bizonyos helyeken nem lett volna olyan tégla, amit ne kellett volna vágni, szóval úgy döntöttünk a statikusunk, illetve egy ismerős kőműves tanácsára, hogy OSB-zünk.
Összedugtuk a fejünket hárman apuval és elméletben megszületett a megoldás, ami szerencsére a gyakorlatban is tökéletesen megállja a helyét. 2-3 héttel ezelőtt hozzá is fogtunk.
Semmi más nem kell hozzá, mint:
-normál tetőléc (stafli helyett)
-OSB táblák (elharmadolva, mert csak így férnek fel a padlásfeljárón)
-a maradék Solflex párazáró fólia
-3,5 és 4,5-ös facsavarokra, beütődűbelekre
-világító, mérő, vágó, fúró-csavarozó, ragasztó és jelölő szerszámokra:)
Első lépésként Tremmi letisztította és lekezelte a tető faszerkezetét, majd elkezdtük megépíteni a válaszfal hátsó, azaz szomszéd felé eső oldalát. Ehhez
vízszintesen és függőlegesen is támasztó staflikat rögzítettünk a gázbeton téglán fekvő faforgácslaphoz (ami nem más, mint a szomszéd plafonja...) és a vízszintes gerendákhoz, hogy legyen mihez rögzíteni majd az OSB lapokat. Persze ezeknek a helyét előre kiszámítottuk és bejelöltük minden résznél külön, mert nem volt két egyforma méretekkel rendelkező szakasz sem. Mielőtt az OSB-ket betettük volna a helyükre, apuval bekasíroztuk a hátsó oldalukat a Solflex fóliával, a hőtükrös oldalával felfelé. Ezt egyrészt azért tartottuk fontosnak, hogy a szigetelőanyagunkat megvédjük a párától, másrészt, hogy a szomszéd tetőteréből érkező meleget visszaverjük.
Amikor a szerkezet hátsó fele elkészült, akkor kialakítottuk az első részhez szükséges staflirendszert, amelyet (már nem tudtunk rögzíteni a faforgácslapra, mert azt visszavágtuk a jobb takarás miatt, így) a 
téglába dűbeleztük.A felső részen előre rácsavaroztuk a staflikat egy-egy 10cm-es OSB darabra pontosan egy OSB vastagságnyira a szélétől. Ezeket a kész elemeket függő segítségével pontosan úgy rögzítettük, hogy az OSB, ami majd rákerül, az a fal szélének a síkjába essen.
Az így kapott szerkezet belsejét kitöltöttük kőzetgyapottal pontosan olyan vastagságban, amilyen az üreg mélysége volt. (Üveggyapotnál kevesebb anyagvastagságot kell alkalmazni, mert az az anyag rendkívül sokat szokott duzzadni és akkor jó a szigetelőképessége, minél több levegőt képes magába szívni, minél jobban kitölti a teret.)
A kőzetgyapot egy jóval sűrűbb, merevebb (és kellemetlenebb, viszketősebb) anyag, ez már csak minimális mértékben tágul,
összenyomni viszont ezt sem szabad, mert akkor veszít a szigetelő képességéből. Tehát inkább pontos vastagsággal dolgozzunk! Ez a mi esetünkbe folyamatosan változott (10 és 17cm között) a szép, függőlegesen és vízszintesen egyaránt egyenes falviszonyaink miatt, szóval volt mit szabdalni az 5 és 10cm vastag táblákból.
Amikor egy rész kitöltésével végeztünk, akkor bejelöltük a gerendán és a falon a staflik csavarozási helyét, majd felrögzítettük a felső OSB réteget. Volt, ahol az OSB-t ki kellett vágni egy szelemenfa miatt, és a kikerülés után külön pánttal rögzíteni. Volt, amikor a levegőbe rögzítés helyett inkább felcsavartunk egy belső támasztóstaflit a szigetelőanyagon keresztül a hátsó táblához és ahhoz rögzítettük a felső OSB-t. Néhány helyen a színén összepántoltuk, hogy stabilabb legyen és ne hasasodjon ki. Huhh... Jó kis játék volt, (illetve még a másik oldal, egy rövidebb, de macerásabb falszakasz még hátra van, azért már mondhatjuk azt, hogy) de kész!
Külön köszönet anyunak a finom ebédekért, amikkel munka közben ellát minket!!! Életmentő! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése