Elkezdtük lehordani a tetőtérből a sok szemetet, fát,
törmeléket ami a korábbi lakók és a szomszédok bőkezű hagyatékából összegyűlt. Nem viccelek, derék magasságban állt a szemét... A lehordás önmagában sem volt egyszerű, ugyanis a padlásfeljáró a fürdőszobában a kád felett található, ahova egy létra is csak épphogy odafér, de ezen le-föl mászkálni több tíz kilós vödrökkel, zsákokkal szinte lehetetlen, de legalábbis nagyon fárasztó lett volna.
Apunak szerencsére van csigája, amit felszereltünk az egyik szarufára a feljárónyílás fölé és ezen eresztette le Tremmi vödrökben a nagyobb köveket, téglákat, vagy adták le apuval a szöges fadarabokat és minden mást, ami fent megtalálható volt.Volt például fent két szerencsétlen aszalt süni is... hogy azok hogy másztak oda fel, az örökre rejtély marad...
Mi pedig anyuval fogadtuk a hulladékot és elhelyeztük jobb híján a kertben. Kissé elkeserítő volt a látvány, hiszen kezdett a mi kis kertünk egy jókora putrira hasonlítani, de sebaj, mert a padlástér viszont kezdett egyre jobb képet ölteni.
Miközben mi nagyban pakoltunk, Tremmi lebontotta a használaton kívüli kéményt, és a helyét kipótolta cseréppel.
Valahogy így festett a tetőtér a 2008
nyári teljes családot megizzasztó magaslati munkák után.
De ezzel még nem volt ám közel sem vége... A következő bejegyzésben a földszinti munkákról írok majd pár sort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése