Ekkor derült ki, amit már korábban említettem, hogy az egész lakásban elavult az elektromos hálózat, ezért legalább a fürdő-konyha kombinációban érdemes lenne lecserélni, ha szeretnénk háztartási gépeket is használni... és ha már falat kell vésni, akkor miért is ne applikáljuk le a régi olajfestéket is, illetve a padló és a fal csatlakozásánál található falszegélyt is, hogy közelebb lehessen tolni a bútorokat a falhoz... Szóval elértük, hogy a képen látható állapot eluralkodjon a konyhán. Plusz még kis vízszerelés, glettelés, festés és kész is a remekmű...
Igaz ez a kép már a berendezkedés és beköltözés utáni formát tükrözi, de korábbi, már elkészült konyhás képet nem találtam. Fehér fal, nagymama retró konyhabútora és egyre több hasznos kütyü.
A konyha után nekifogtunk a többi helység lefestésének is szépen sorban. Spejz, fürdő, előszoba, kisszoba és végül a nagyszoba. Mondanom sem kell, minden régi bútort ki kellett pakolni, és kivinni, vagy középre tolni, szépen letakarni. A parkettát kartonnal letakarni a szegélyeket körberagasztani festőszalaggal, ablakokat leszedni. A fiúk (apa és Tremmi) létráról falat festettek, én pedig az ablakokat festettem le fehérre, majd az összes ajtókeretet olajfestékkel mályvaszínűre, ami Tremmi szerint rózsaszín, pedig nem :).
Ezután már a kert rendbetétel következett, ahol még
több segítségünk akadt, mint korábban. Katkáék is segítettek a faanyagokat elhelyezni normálisan a kert elejében, apu és anyu pedig felaprították, hogy levihessék a mamának Kiskunlacházára tüzelőnek. Közben volt, hogy Dávid, Tremmi kisebbik öccse is jött nekünk segíteni :).
Elérkezett az augusztus, amikor is beköltöztünk. Szerencsére ebben a hónapban volt lomtalanítás, úgyhogy a nagy darabos hulladéktól, régi bútoroktól, felmosóvödrök és kocsiktól gyorsan meg tudtunk szabadulni. Ott maradt viszont a kert végében a rengeteg hatalmas tégla, csempe és sitt egy nagy kupacban, amit még tél előtt el akartunk tüntetni, hogy a fű ne menjen teljesen tönkre alatta. Viszont ekkor már nem tudtunk nekilátni, mert közelgett az esküvőnk napja (2008. szeptember 6.) és készülődni kellett. Csak szeptember közepén tudtuk folytatni, amikor hazaértünk a nászútról. Lényeg az, hogy sikerült szép lassan felszámolni a kerti kupit is :).Kívülről már csak kevés szépséghibája volt régi kis házunknak,
ezek közül az elsők a spaletták voltak. A több réteg fehér (alatta zöld, azalatt felismerhetetlen színű) festék összeráncosodott és pattogzott róla, úgyhogy munka után elkaptuk a hőlégfúvót, letoltuk spaklival a megolvadt festéket, lecsiszoltuk, lekezeltük favédővel a felületeket, majd alapozás után fényes sötétbarnára festettük mind a hat kétszárnyú spalettát. Hasonlóan bántunk el a bejárati ajtóval is, csak ott az volt a nehézség, hogy bordázott felületet kellett megtisztítani a megrepedezett csónaklakktól, majd újra lakkozni. No ezek így leírva nem tűnnek bonyolultnak, de azért el lehetett velük játszani jó néhány napon keresztül.Beköszöntött az ősz, így be kellet fejezni a kültéri és a tetőtéri munkákat, és elérkezett a méregetős-tervezgetős bentlakás ideje.
Télen majd megfagytunk a konyhában és a fürdőszobában, ugyanis leszereltük a fali nyílt lángú gázkonvektorokat biztonsági szempontból és elektromos hősugárzókat tettünk a helyükre. Ezek viszont nem képesek felmelegíteni a helységeket, csak éppen addig amíg az ember gyorsan megfürdik. Szóval átéltük a látszó lehelet és gőzölgő vizelet korszakát a fürdőben.
Megfigyeltük azt is, hogy a tetőnkön azonnal elolvad a hó a ház síkjától befelé, csak a lelógó ereszrészen marad meg, ergó nagyon nagy a hőveszteségünk felfelé. Nem is csoda, hiszen nyitott a tetőterünk, és semmi szigetelés nincs fent. Elhatároztuk, hogy amint beköszönt a jó idő, már megyünk is fel a padlásra födémet szigetelni. No erről fog szólni a következő bejegyzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése